Első fejezet

Vajon ki nem fél a szellemektől? Vagy mondjam inkább azt, hogy kísértetektől? Teljesen mindegy, mert ugyan az mind a kettő. Egy kísértet vajon áttetsző, vagy fénylő? Öl, vagy nyugodt? Hát, én szeretem a kísértet sztorikat. Emiatt többen elkerülnek a suliban. Szerintük furcsa vagyok. Pedig csak szeretem a kísértet sztorikat, mi ebben a furcsa?! Na jó, talán azért gondolják így, mert azzal idegesítem őket hogy: "Van kísértet sztorid? Naaa mondj egyet ha van! Kérlek! Kérlek!" hááát... lehet hogy tényleg ezért. Pedig csak hallani szeretnék egyet. Szoktam könyveket is olvasni, mások mondják hogy annyit olvasok mint egy könyvmoly. Ez van.


Jó lenne ha valaki mondana egy kísértet sztorit. De vajon ki... - Hallottad? - Azzal a hang irányába megyek, és meglátom Alexiát aki épp Lyrával beszélget. - Nem, mit? - kérdezi a vörös hajú lány (Lyra). - Tegnap tudtam meg, hogy egy házba... bocsi, egy kísértet házba.. - Na itt még jobban hallgatóztam. Kísértetház? Remek! -...egy kísértetházba ment valaki. De persze este, és reggel nem ment vissza. - Itt kicsit csodálkozva falfehéren álltam. - N-nem ment vissza? Nem ment haza? Miért?! Mi történt vele??! - Lyra ijedős lány, ezért sokan rémtörténeteket mesélnek neki. Úgyhogy lehet hogy ez is csak mese habbal. Azért még meghallgatni nem bűn. - Nem ment haza. hát nem tudod? Abban a házban meghalt egy lány. sok évvel ezelőtt.