2013. május 24., péntek
Sok évvel ezelőtt? Remek! Ez kell nekem! De tudnom kell, hogy hol van. Tudnom kell mindent arról a házról, és arról a lányról! Ezért... - Sziasztok! - köszönök udvariasan és megkérdezem hogy miről beszélgetnek. - Szia Cassio Lowren. - köszönt Alexia. - Sz-sz-szia C-C-Cassio.. - igen, ő köszönt Lyra.. persze hogy félénken. Hiszen most hallott egy kísértetsztorit. De nem ezen lepődtem meg.. hanem hogy a teljes nevemen szólított Alexia. - Megmondtam hogy hívjatok nyugodtan Cas-nak.. Így hát nyugodtan hívjatok annak. - mondom határozottan. - Rendben! Akkor Cas... Áh nem áltatom a szót, mit akarsz? - Kérdi Alexia nem túl kedvesen. - Semmit, csak arra vagyok kíváncsi hogy miről beszélgettek. Úgy látom nagyon érdekes! - mondom őszintén. Alexia lesajnáló pillantást vetett rám mintha azt akarná közölni hogy "Ugyan már, mi közöd van hozzá?!" és igazam volt, ezt akarta közölni. Merthogy Alexia ki is mondta ezeket a szavakat pontosan így. - Ugyan már, mi közöd van hozzá?! - El kell ismernem hogy néha tényleg félelmetes vagyok. Nagyon ritkán meg is ijedek magamtól. De hát így jár az, aki tud olvasni a pillantásból. Na mindegy, Alexia nem a legkedvesebb lány a suliban. Sőt... - Most már elkotródhatnál innen, tudod... zavar a légköröd! Ne állj ott... - Majdnem visszaszólok neki egy igen kedveset, de nem teszem, ehelyett tovább állok, és egy mosolyt erőltetve az arcomra megkérdezem kedvesen: - Előbb mond meg hogy miről beszélgettetek. légyszi.. - kérlelem és közben még mindig mosolygok. - Ígérem, utána elmegyek, becsszó! - Itt láttam hogy Alexia arca megenyhül és oda fordul Lyrához hogy megbeszélhesse vele, de a lány még mindig nagyon reszket a félelemtől. - Jó, szóval arról van szó, hogy egy srác nem ment haza reggel. És kiderült hogy este elment egy házba... de nem akármilyen házba, egy kísértet házba! És ott tudod jól hogy mi van, Cassio! - Elkerekedik a szemem. Tudja? Vajon tudja hogy miért kérdeztem?! Úristen, ha tudja mit csináljak? - Egyébként miért kérdezted? - Nagy kő esik le a szívemről mikor ez a kérdés elhangzik. Nem tudja! Hurrá! Nem kell magyarázkodnom anyámnak! - Ááh, csak azért mert kíváncsi voltam. - Mondom Alexiának egy kis mosolyt erőltetve az arcomra. - Tudod Cassio, aki kíváncsi hamar megöregszik! - mondta és már indulni készült mikor eszembe jutott még valami. - Várj! - Erre visszafordult az arcán döbbenet volt. - Mit akarsz? - Hogy mit akarok? Hogy mit akarok?! Ennyi nem elég! - Csak azt... hogy ez a ház hol van? Csak érdekel! - Erre a kérdésre összeszűkült a szeme, és egy ideig farkasszemet néztünk aztán megadta magát és belekezdett. - Loowing utca 6. kerület, és ha most megbocsátasz, Lyrával megyünk a plázába! Viszlát! - Azzal elmentek. Remek! Minden meg van! Loowing utca 6. kerület... Holnap induljak vagy ma?
2013. május 23., csütörtök
Első fejezet
Vajon ki nem fél a szellemektől? Vagy mondjam inkább azt, hogy kísértetektől? Teljesen mindegy, mert ugyan az mind a kettő. Egy kísértet vajon áttetsző, vagy fénylő? Öl, vagy nyugodt? Hát, én szeretem a kísértet sztorikat. Emiatt többen elkerülnek a suliban. Szerintük furcsa vagyok. Pedig csak szeretem a kísértet sztorikat, mi ebben a furcsa?! Na jó, talán azért gondolják így, mert azzal idegesítem őket hogy: "Van kísértet sztorid? Naaa mondj egyet ha van! Kérlek! Kérlek!" hááát... lehet hogy tényleg ezért. Pedig csak hallani szeretnék egyet. Szoktam könyveket is olvasni, mások mondják hogy annyit olvasok mint egy könyvmoly. Ez van.
Jó lenne ha valaki mondana egy kísértet sztorit. De vajon ki... - Hallottad? - Azzal a hang irányába megyek, és meglátom Alexiát aki épp Lyrával beszélget. - Nem, mit? - kérdezi a vörös hajú lány (Lyra). - Tegnap tudtam meg, hogy egy házba... bocsi, egy kísértet házba.. - Na itt még jobban hallgatóztam. Kísértetház? Remek! -...egy kísértetházba ment valaki. De persze este, és reggel nem ment vissza. - Itt kicsit csodálkozva falfehéren álltam. - N-nem ment vissza? Nem ment haza? Miért?! Mi történt vele??! - Lyra ijedős lány, ezért sokan rémtörténeteket mesélnek neki. Úgyhogy lehet hogy ez is csak mese habbal. Azért még meghallgatni nem bűn. - Nem ment haza. hát nem tudod? Abban a házban meghalt egy lány. sok évvel ezelőtt.
Vajon ki nem fél a szellemektől? Vagy mondjam inkább azt, hogy kísértetektől? Teljesen mindegy, mert ugyan az mind a kettő. Egy kísértet vajon áttetsző, vagy fénylő? Öl, vagy nyugodt? Hát, én szeretem a kísértet sztorikat. Emiatt többen elkerülnek a suliban. Szerintük furcsa vagyok. Pedig csak szeretem a kísértet sztorikat, mi ebben a furcsa?! Na jó, talán azért gondolják így, mert azzal idegesítem őket hogy: "Van kísértet sztorid? Naaa mondj egyet ha van! Kérlek! Kérlek!" hááát... lehet hogy tényleg ezért. Pedig csak hallani szeretnék egyet. Szoktam könyveket is olvasni, mások mondják hogy annyit olvasok mint egy könyvmoly. Ez van.
Jó lenne ha valaki mondana egy kísértet sztorit. De vajon ki... - Hallottad? - Azzal a hang irányába megyek, és meglátom Alexiát aki épp Lyrával beszélget. - Nem, mit? - kérdezi a vörös hajú lány (Lyra). - Tegnap tudtam meg, hogy egy házba... bocsi, egy kísértet házba.. - Na itt még jobban hallgatóztam. Kísértetház? Remek! -...egy kísértetházba ment valaki. De persze este, és reggel nem ment vissza. - Itt kicsit csodálkozva falfehéren álltam. - N-nem ment vissza? Nem ment haza? Miért?! Mi történt vele??! - Lyra ijedős lány, ezért sokan rémtörténeteket mesélnek neki. Úgyhogy lehet hogy ez is csak mese habbal. Azért még meghallgatni nem bűn. - Nem ment haza. hát nem tudod? Abban a házban meghalt egy lány. sok évvel ezelőtt.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)